Gyakrabban kéne a környéken sétálnom. Nem is értem, hogy eddig
miért nem figyeltem fel a XX. kerületben lévő fotogén értékekre.
Pénteken eldöntöttem, hogy felállok a számítógép elől, kezembe
veszem a fényképezőgépet, és (a megfázásom ellenére, bár mondjuk elég meleg
volt ahhoz, hogy ez ne jelentsen gondot) elindultam. Csak úgy. Körülnézni.
Ilyet nem-nagyon csináltam még mióta ide költöztünk (kb. 9 éve),
úgyhogy már épp ideje volt.
Tényleg nem értem… A látóköröm csak addig az útig terjedt, amíg a
buszmegállóig elértem, pedig annyi sok figyelemfelkeltő dolog akad a közvetlen
környezetünkben is, hogy egy napot is el lehetne tölteni a fotózással. Most nem
volt ennyi időm, csak egy kis részt sikerült bebarangolnom, de így is olyan
élményekkel lettem gazdagabb, hogy mindenképpen csinálok majd egy második
menetet is.
Nos, hát megindultam. Először, a már megszokott úton indultam el (a
buszmegállóhoz) azzal a különbséggel, hogy most nyitott szemmel jártam, és
rögtön egy érdekes kép tárult a szemem elé az egyik roskadozó fakerítés mögül.
Szerintem nem nagyon kell megjegyzést hozzáfűznöm.
Továbbmenve egy érdekes szerkezeten akadt meg a szemem az egyik
kapu mellett. Nézegettem egy darabig, majd a legnagyobb meglepetésemre egy idősebb
bácsi jelent meg a kapuban. Egy kisebb történelemóra után megtudtam, hogy a
távíró a nagyapjáé volt, és 1914-ben használták. Tehát egy első világháborús
morse jeladót használ csengőként: Eszméletlen!
A szembelévő kerítés mögött pedig egy – nálam a „legkeresettebb”
kategóriába tartozó (egyébként nem tudom miért) – Simson robogó mutogatta
magát. Sajnos nem úgy állt meg, hogy profilból tudtam volna lekapni, de így is
örültem neki.
Aztán egy érdekes pálmafa szerű növényt pillantottam meg ahogy a beton járda egyik
repedéséből nőtt ki. Erről is készült egy fotó (nyilván photoshoppolva :)
Végül egy fontos dologra is rájöttem ezalatt a kis sétám alatt. Korábban
nem nagyon szerettem a virágokról készült fotókat, bármennyire is szépek, nekem
sablonosnak hatottak. A véleményem erőst kezd megváltozni, mert rájöttem, hogy
én sem bírom megállni, hogy ha látok egy szép virágot, ne nyúljak rögtön a
makró kapcsolóhoz…
Egyenlőre ennyi, aztán majd jövök a második fordulóval! :)
Egyenlőre ennyi, aztán majd jövök a második fordulóval! :)
Érdekes volt...de nagyon tetszett!! :Đ :))
VálaszTörlés